Egy felmérés szerint a felső vezetők és az egyéni vállalkozók azok, akik egyáltalán nem, vagy csak alig pihennek. Pedig a Kossuth Rádió által megkérdezett szakértő szerint átlagosan egy hét pihenés kell ahhoz, hogy a munkavállaló úgy tudjon regenerálódni, hogy utána új erővel legyen képes nekilátni feladata elvégzésének - írja a hirado.hu.

Bár a hazai munkavállalók 40 százaléka kevésnek találja az adott évben kivehető szabadnapok számát, a profession.hu állásközvetítő oldal négyezer dolgozó megkérdezésével készült felmérése szerint a munkaadók a jog szerint járó fizetett szabadságot sem adják ki. Minden második dolgozóval előfordult már, hogy csak papíron ment pihenni, valójában dolgoznia kellett, ha meg akarta tartani az állását. Ezek a munkavállalók tehát nem tudják kivenni az összes napjukat, ahol pedig elmehet szabadságra az alkalmazott, ott a tervezett távollétet általában jó előre be kell jelenteni a főnöknek.

A 'Szabadság - élünk vele?' című reprezentatív felmérésről Páthy-Dencső Blanka, a profession.hu vezető elemzője hangsúlyozta, ahogy a korral nő a kivehető napok száma, ugyanúgy emelkedik a ki nem vettek száma is.

A felső vezetők, cégtulajdonosok, vállalkozók, maguk dönthetnének szabadságolásukról, ám szabadnapjaik több mint fele bennragad adott évben. Nem csak a betöltött pozíció, hanem a nemek szerint is különbség figyelhető meg a dolgozók között: inkább a nők elégedetlenek a szabadnapjaik hivatalos számával, ám ők azok is, akik kevésbé tudják kivenni az összeset. Az anyagi helyzetüket tekintve magukat átlag alattinak érző személyek esetében szintén az átlagnál több szabadság marad bent, körükben jellemző, hogy inkább ledolgozzák ezeket a napokat is – mondta a Napközben keddi adásában.

Az is legalább a megkérdezettek felével előfordult, hogy elment szabadságra, de a munka miatt idő előtt meg kellett szakítani a pihenését. Goda Márk ügyvéd, munkajogi szakjogász ezzel kapcsolatban elmondta, a szabadság fogalma azt jelenti, hogy adott időszakban a munkavállalónak nem csak a munkavégzési, hanem a rendelkezésre állási kötelezettsége is szünetel.

A szakjogász azonban azt is hangsúlyozta, hogy az elterjedt szóhasználattal ellentétben, a szabadságot soha nem a munkavállaló veszi ki, hanem a munkáltató adja ki. Ennek a jogi jelentősége, hogy a szabadság időpontját mindig a munkáltató határozza meg, illetve azt minden esetben engedélyeznie kell. A szabadságigényét a dolgozónak legalább tizenöt nappal korábban jeleznie kell, illetve engedélyeztetnie – tette hozzá.

Miközben azonban az emberek jó része nem mer vagy nem tud szabadságra menni, a megállás nélküli munkavégzésnek következményei vannak a pszichikai és a testi állapotra is – hangzott el a Kossuth Rádió műsorában. Klein Sándor munkapszichológus azt mondta, valójában a munkaadónak is érdeke lenne, hogy kiadja a szabadságot, ez kellene ahhoz, hogy a munkavállaló hosszú távon is képes legyen jól dolgozni. A szakember szerint viszont az nagyon különböző, hogy ki mennyi idő alatt tudja kipihenni magát. Van, akinek egy hét is kevés ehhez, de talán többen vannak olyanok, akiknek a két hét pedig már túl sok. Azt lehet tehát mondani, és erre vannak bizonyos adatok is, hogy a többség egy hét alatt képes úgy regenerálódni, hogy utána új erővel tudjon nekilátni a munkának.