A Magyarországot képviselő énekes a verseny első elődöntőjében a 16 előadóból a tíz legjobb közé került a szakmai pontok és a közönségszavazatok alapján kialakult összesítésben, így lett a 26-os döntő résztvevője. Utolsóként lépett a színpadra, a koppenhágai B&W Hallerne tízezres közönségét is meghódító produkciót nyújtott. (A magyar induló előzőleg, a sajtóközpont kedden délután lezárult szavazásán második lett a döntőbe jutásra legesélyesebbek sorában.)

Kállay-Saunders András egyszerű fekete pólóban és szintén fekete nadrágban énekelt, mögötte két táncos, Likovics Alexandra és Nagy Tibor, valamint két vokalista, Cselovszky Rozina és Fedor Kyra volt a színpadon.

Mostanában minden jó pillanatomban arra gondolok, hogy öt évvel ezelőtt látogatóba jöttem Magyarországra, és milyen furcsa a sors, a dolgok megváltoztak, itt maradtam és azt csinálhatom, amiről álmodtam. Mintha újrakezdtem volna az egész életemet, hiszen az történik velem, amiről korábban már kezdtem azt hinni, soha nem fog megvalósulni. Köszönet mindenkinek Magyarországon, aki nekem ezt a lehetőséget megadta!

– mondta már az öltözőben Kállay-Saunders András. Hozzátette: a főpróbához képest most úgy érezte, több energiája van, amit a közönségből merített.

Talán a döntő még ennél is jobb lehet. Lejött rólam az eddigi nyomás, végre sikerrel túl vagyok az elődöntőn. Persze jó lenne nyerni a fináléban, de ha nem, a lényeg továbbra is az, hogy a legjobbat kihozzam magamból

– jelentette ki az énekes.

A Running című dal zenéje a rhythm and blues kategóriába sorolható, a szöveg a gyerekek elleni erőszakról szól, egy igaz történet, amely az énekes egy amerikai barátjával esett meg. A dalt Kállay-Saunders András és Szakos Krisztián közösen írta.

A tíz döntőbe jutott produkció listája nagyjából megegyezett a fogadóirodák többsége által favorizált tíz országgal. Szintén bekerült a fináléba a végső győzelemre is esélyesnek tartott örmény Aram MP3, aki pirotechnikával fűszerezte lírai dala, a Not Alone előadását, az évek óta jól szereplő Azerbajdzsánt képviselő Dilara Kazimova (Start a Fire), a svéd Sanna Nielsen (Undo), az ukrán Marija Jaremcsuk (Tick-Tock, a társszerző a svéd Sandra Bjurman volt, a 2011-es győztes azeri dal egyik komponistája), az orosz Tolmacsevi nővérek (Shine), a színvonalas countrys alterrockot előadó holland duó, a Common Linnets (Calm After the Storm), a harmadszorra döntőbe jutott San Marinó-i Valentina Monetta (Maybe), az izlandi „viccpunk” banda, a Pollapönk (No Prejudice), valamint az elődöntőben egyedül nemzeti nyelvén éneklő montenegrói Sergej Cetkovic (Moj svijet).

A politika is megnyilvánult az elődöntőben: füttyszó fogadta az arénában és a sajtóközpontban is, amikor a műsorvezető kimondta Oroszország nevét a továbbjutók között.

Az idén Join Us (Csatlakozz hozzánk) szlogennel zajló dalfesztivál második elődöntőjét csütörtökön, a döntőt szombaton rendezik, az M1 mindkettőt élőben közvetíti 21 órától.