Kutatók szerint az óceáni savasodás már ez évszázad végére módosíthatja tengereink ökoszisztémáit. Az Alfred Wegener Sark- és Tengerkutató Intézet biológusai ezért első alkalommal értékelték ki az ominózus változás mértékét. Új vizsgálatukban az óceáni savasodás által érintett tengeri állatok reakcióiról szóló összes elérhető adatot összegyűjtötték és elemezték. Kiderült, hogy míg a vizsgált állatfajok nagy részét érinti a savasodás, a fajonkénti hatások nagyon specifikusak.

Az óceánok az ember által a légkörbe juttatott szén-dioxid több mint egynegyedét elnyelik. Olyan természetes raktárt képeznek, mely nélkül a Föld jóval melegebb hely lenne. Raktározási képességük azonban korlátozott, és a szén-dioxid elnyelése is következményekkel jár. A szén-dioxid oldódik a vízben, szénsavat hoz létre, így az óceánok pH-értékét csökkenti, ami hatással van az ott élőkre. Az utóbbi években ezért számtalan kutatást végeztekazzal kapcsolatban, az egyes fajok miként reagálnak a szén-dioxid feldúsulására és a savasodó vízre. Eme változások tengeri állatokra gyakorolt hatásának általános mértéke eleddig nagyrészt ismeretlen volt.

Ezért Astrid Wittmann és Hans-Otto Pörtner az eddig készült összes tanulmányt átnézte, amelyek korallokat, rákféléket, puhatestűeket, gerinceseket (halakat) és tüskésbőrűeket (tengeri csillagokat és tengeri sünöket) vizsgáltak. Összesen 167 tanulmányt vettek szemügyre több mint 150 különböző fajt érintő adatokkal. Az eredmények osztályozásához ama szén-dioxid-kibocsátási forgatókönyveket vették alapul, amelyeken a klímajelentések is alapulnak. Ezek segítségével előre lehet jelezni a különböző légköri gázkoncentrációk hatását a távoli jövőre nézve.

Az új vizsgálat eredményei egyértelműek. „Kutatásunk feltárta, hogy az összes szemügyre vett állatcsoportot negatívan érinti a magasabb szén-dioxid-koncentráció. A korallok, tüskésbőrűek és puhatestűek a leginkább érzékenyek a pH-érték csökkenésére” – mondja Astrid Wittmann. Egyes tüskésbőrűek - mint a kígyókarú csillagok -kevesebb eséllyel maradnak életben a 2100-ra előrejelzett szén-dioxid-értékek esetén. Ezzel ellentétben viszont, úgy tűnik, hogy a Libinia emarginata atlanti rákfajhoz és a nagy tarisznyarákhoz hasonló rákféléketcsak a jóval magasabb gázszintek érintik. Ugyanakkor az állatok érzékenysége a csökkenő pH-értékre növekedhet, amennyiben egyidejűleg a tenger vízhőmérséklete is nő.

A savasodás fajok sikerességére (fitnesz) gyakorolt hatását az egyes fajok fiziológiai tulajdonságai alapján mérték fel. Többek között figyelembe vették, hogy magas szén-dioxid-koncentrációk esetén változás áll-e beaz anyagcserében, a növekedésben, a meszesedésben és a viselkedésben.
A különböző állatcsoportok eltérő reakciói a testműködés alapvető különbözőségével magyarázhatók. Míg a halak például fizikailag nagyon aktívak és vérükben nagyon jól képesek kiegyensúlyozni a pH-érték kezdeti esését, a korallok számára ez sokkal nehezebb. Egész életüket egyetlen helyhez kötve töltik, így nem tudják olyan jól kompenzálni a magasabb szén-dioxid-szintet testükben, mivel nem rendelkeznek a hatékony fiziológiai mechanizmusokkal. A pH-érték testnedvekben történő kiegyensúlyozásának hiánya eredményezheti például az alacsonyabb szintű meszesedési arányt a koralloknál, azaz meszes vázuk nem nyújt védelmet az eróziótól és nem lehet olyan jól javítatni vagy fejleszteni.

Ama feltételezés, hogy a halak a koralloknál jobban viselik az óceáni savasodást, a múlt vizsgálatával szintén egyértelművé vált. „Összehasonlítottuk eredményeinketa 250-55 millió évvel ezelőtti széles körű fajkihalásokéval, ekkor ugyanis a szén-dioxid-koncentráció szintén emelkedett. Az üledékmintákkal kinyert, relatíve hozzávetőleges adatok ellenére, hasonló érzékenységet figyeltünk meg ugyanazon állatcsoportoknál” – mondja Hans-Otto Pörtner. A korallok terjedése és a zátonyok mérete 55 millió évvel ezelőtt drámaian megcsappant, miközben a halak jelentős mértékű adaptálódási képességet mutattak, és tovább növelték dominanciájukat.

Az eredmény, miszerint a távoli múltban a halak nem voltak olyan érzékenyek a savas vízre, meglepetést jelentett a kutatóknak,hiszen az újabb eredmények már azt mutatják, hogy lárvaállapotukban igencsak érzékenyek a savasodásra.
A vizsgálatot az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) ötödik jelentésének keretében végezték, melynek célja, hogy bemutassa az óceáni savasodást érintő eddigi tudományos adatokat.Ez lesz az első IPCC-jelentés, amely széles körűen dokumentálja a klímaváltozás óceáni ökoszisztémákragyakorolthatásait.A jelentést 2014 márciusában publikálják.