A vétlen autósnak saját biztosítójához kellene fordulnia, ha kártérítést szeretne a baleset után, nem a károkozóéhoz. Az intézné az ügyeket, és a kártérítést is behajtaná a károkozó biztosítóján - a direkt kárrendezési technika szerint. Ennek lehetséges bevezetéséről kezdeményezett szakmai konzultációt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF). A kérdés évek óta napirenden van a Magyar Biztosítók Szövetségében (Mabisz) is.

A PSZÁF honlapján lévő dokumentumot bárki véleményezheti, akár az autósok is. A PSZÁF több oldalon keresztül sorolja az érveket a módszer mellett és ellen. Az előnyök közül a legfontosabb talán az, hogy az ügyfél, ha balesete történik, azonnal tudni fogja, melyik biztosítóhoz kell fordulnia, nem kell egy ismeretlen cég elérhetőségét, telephelyét keresgélnie. Azt is tudja, hogy a biztosítójának érdeke őt jól kiszolgálni, mert különben nem nála fogja megújítani a szerződését. Ezzel szemben jelenleg a károsult (bal)szerencséjén múlik, hogy kár esetén hova kell fordulnia, s milyen lesz a kárügyintézés színvonala.

Abban is biztos lehet, hogy a kárrendező biztosító alapvetően a kártérítés összegének a leszorításában érdekelt, lényegében közömbös számára a más biztosító ügyfelének az elégedettsége. Direkt kárrendezés esetén a tapasztalatok szerint jelentősen csökkenni szokott az ügyfélpanaszok száma is.

A biztosító így a kárrendezéssel is magához tudja láncolni az ügyfelét, tehát nő az ügyfélmegtartási eszköztára. Emiatt az ügyfél érdekelt lesz abban is, hogy milyen a kárrendezés színvonala, ezért ezt a díjban is hajlandó lesz elismerni. A biztosítók érdekeltek lesznek a minőség javításában is, nem csak az árak leszorításában, s az ügyfeleknek pedig nem feltétlenül a legolcsóbb kgfb lesz a legelőnyösebb, vagyis véget érne a szinte kizárólag a díjakra szorítkozó verseny.

A bevezetésével együtt nőhetnek a biztosítási díjak. A kárrendezési szolgáltatások színvonalának emelése ugyanis mindenképpen pénzbe kerül majd, amit az autósoknak kell állniuk. A másik hátrány egyfajta „morális kockázat” a felügyelet megfogalmazása szerint, amit a biztosítók egymás közötti elszámolásából fakadhat. A károsult biztosítójának az az érdeke, hogy minél nagyobb, a károkozóénak pedig az, hogy minél kisebb kártérítést állapítson meg. Egy körültekintően szabályozott elszámolás esetén az erősebb biztosítók indokolatlanul magas kártérítési összegeket csikarhatnak ki a gyengébb versenytársakból, ami végső soron a díjak emelkedését hozhatja. Egyfajta átalánydíjas elszámolás viszont a PSZÁF szerint ezt a problémát kiküszöbölhetné, hiszen azonos kár esetén minden biztosító azonos kártérítést kaphatna az ügyfele számára a versenytárstól - írta vilaggazdasag.hu.